A Vörös-tengeren középfokú búvártudással be lehet nevezni roncsmerülésre és megtekinthető az 1941-ben elsüllyedt SS Thistlegom

A roncsmerülés mindig kísérteties, titokzatos, fenséges élmény, hiszen a roncs nem pusztán ócskavas: civilizált világunk egy darabja, melyet birtokba vett a természet.
 

A roncsmerülés számomra mindig hátborzongató élmény. Nem csak azért, mert sokszor sötét, szűk, zárt tereken kell átúszni, hanem mert a roncsok természetüknél fogva idegen elemként vannak jelen a környezetben, és az ember nagyága mellett az emberi kudarcot is fémjelzik. Gondoljunk csak a Titanic-ra!
 

A búvárok által leginkább kedvelt roncsok egyike a Vörös-tenger mélyén nyugvó SS Thistlegom. A Times által a világ 10 legjobb roncsmerülő helye között nyilvántartott teherszállító hajó a háború utánpótlásának biztosítása céljából, az Albyn Line flotta utolsó "Thistle" névkezdetű hajójaként futott vízre. A teljes név magyar jelentése „kék bogáncs”.
 

A 126 méter hosszú, és csaknem18 méter széles monstrum csupán 3 utat tett meg. Negyedik és egyben utolsó útjára 1941-ben Glasgow-ból indult. A rakományként többek között Bedford tehergépkocsik, páncélozott teherszállító járművek, Norton 16H és BSA motorkerékpárok, Bern lőfegyverek, lőszerrel megrakott ládák, rádióállomás felszerelés, Wellington bakancsok, repülőgép alkatrészek és két LMS Stanier Class 8F gőzmozdony is volt a vízi járművön.

A két gőzmozdonyt szerették volna eljuttatni az Egyiptomi vasútnak, Alexandriába, a rakomány további részét pedig az Észak-Afrikában állomásozó szövetséges erőknek szánták. A rakomány a Földközi-tenger blokádja miatt Afrikát megkerülve, 20 000 kilométeres kitérővel, két és fél hónap alatt jutott el a Vörös-tengerig.
 

A végzetesnek bizonyult októberi reggelen a Thistlegorm a Shaab Ali zátony déli részéhez közel horgonyzott, és egy Heinkel 111-es bombázó áldozatává vált, a kapitányi híd mellett becsapódott bomba, valamint a rakomány által kiváltott másodlagos robbanások óriási pusztítást végeztek, és egyben az ellenséges bombázó vesztét is okozták.
 

A roncson 1950-ben maga Jaques Cousteau is merült csapatával és azonosította az elsüllyedt teherszállítót, melyet a 90-es évek elejéig senki nem háborgatott. Az elmúlt két évtized során azonban a roncs kedvező elhelyezkedése miatt egyre kedveltebb célpontja lett a Sharm el Sheikből induló hajós búvárszafariknak. Ma az egyik legszebb, és leglátogatottabb merülőhelyként tartják számon.
 

A csodálatosan szép roncs megmerüléséhez legalább haladó búvárkodási ismeretekre van szükség, de sok esetben speciális roncsmerülési ismereteket is elvárnak. A szokványos búvárfelszerelésen kívül fontos kiegészítő a búvárlámpa és a helyzetjelző fény, hiszen a roncs belsejébe általában nem szüremlik be elegendő napfény.