Egyre több befektető vásárol felújítandó hammamokat törökországban, jövedelmező befektetésnek tűnik, mert egyre több túrista keresi fel a fürdőket

Isztambul óvárosának törökfürdőiben valaha pasák szőtték összeesküvéseiket és csábos háremhölgyek illegették magukat, mielőtt a korszerű fürdők divatba jöttek volna. A régi fürdési kultúra azonban idegenforgalmi értéke és a wellness térnyerése miatt manapság ismét felkapottá válik.

 Miután évtizedeken át senki sem törődött ezekkel a létesítményekkel, most a beruházók dollármilliókat költenek Isztambul legszebb hammámjainak - törökfürdőinek - rendbehozatalára. Arra építik terveiket, hogy a turisták száma egyre nő, és a törökök mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a régi ottomán hagyományok felé.

- A hammamokra nagy jövő vár. Az emberek felismerték, hogy jó üzleti lehetőséget képviselnek, ezért sokan próbálnak megvásárolni vagy működtetni ilyen létesítményeket - mondja Aydin Bulut, a Suleymaniye hammam menedzsere a Reuters hírügynökségnek. Fürdőjét 1557-ben építette Mimar Sinan, akinek számos alkotását ma Isztambul fő nevezetességei között tartják számon.

Éppen ezért ezek a fürdők nem olcsók. A Cagaloglu hammam 1741-ben épült, és olyan nevezetes személyiségek voltak a vendégei között, mint II. Vilmos német császár és Florence Nightingale, a Vöröskereszt kezdeményezője. Az épület 16 millió dollárért szerepel a Remax Turkey ingatlanforgalmazó listáján. A kisebb, ma már nem üzemelő Ayakapi hammam, amelyet szintén Sinan tervei alapján építettek, hárommillió dollárért vásárolható meg. A néhány ma is működő festői, történelmi múltú fürdő - köztük a Cagaloglu, ahol egy fürdővel egybekötött masszázsért 55 dollárt is elkérnek - olyan sikeres, hogy felkeltette a beruházók érdeklődését a többi, mintegy tucatnyi régi hammam iránt. A legtöbb turista ezekben a gőzfürdőkben szeretné személyesen megtapasztalni az érzéki Kelet meséinek valóságát. 

Törökországban 2008-ban több mint 26 millió turista járt. A 2023-ig érvényes fejlesztési terv az ország infrastruktúrájának kiépítésével és új üdülési célpontok, köztük az egészség- és wellness kultúra hangsúlyozásával 63 millióra szeretné növelni ezt a számot.

A külföldiek érdeklődése a több száz éves hammamák iránt a hazaiaknál is újból divatba hozta a régi intézményeket, amelyek azt követően mentek ki a divatból, hogy a meleg víz otthon is elérhetővé vált - magyarázza Nurhan Atasoy, a török kulturális alap kutatója.

Alcím: Ottomán reneszánsz

A fürdők feltámadása egybevág az ottomán múlt iránti megújult érdeklődéssel. A mai Törökország 1923-ban jött létre az Ottomán Birodalom romjain, és első évtizedeiben a modernitásra és a hagyományok elutasítására helyezte a hangsúlyt. 1980 óta minden, ami ottomán, ismét divatba jött - mondja Nina Ergin, a Koc Egyetem szakértője. Jó példa erre a vízipipa, a nargile, amelyet korábban elavultnak tekintettek a cigarettához képest. 

A fürdőknek külön vonzerőt biztosít a wellness világtrendje. - Sokan rájöttek, hogy a hammamok a maguk módján igazi régi, szép wellnessközpontok voltak országukban, és felteszik maguknak a kérdést, miért is ne mennénk oda fürödni? - mutat rá a szakértő.

A hammamokat könnyű felismerni vastag kőfalaikról, boltíveikről és számos kupolájukról. Odabent a látogató forró, nedves márványteremben találja magát, amelyet felülről sugarakban világítanak meg. A gőz fellágyítja a bőrt, és behatol a pórusokba. Egy hagyományos színes leplet viselő alkalmazott durva szövésű anyaggal erőteljesen lesikálja a vendég testét, eltávolítva a száraz hámréteget: a bőr olyan sima lesz, hogy csillog. Frissítő zuhany következik, majd a látogató a terem közepén lévő meleg márványköveken nyújtózhat el, amelyeket alulról fűtik fatüzelésű kemencében melegített levegővel. A vendég arcán eluralkodó elégedettség önmagáért beszél.

- Úgy gondolom, hogy a hammamok nagyon hamar ismét divatossá válhatnak, ha jól vezetik őket - mondja Ergin Iren 33 éves vállalkozó. Ő maga sohasem járt hammamban, amíg egy barátja fel nem hívta a figyelmét egy eladásra kínált, használaton kívüli belvárosi törökfürdőre. - Az illető diszkót akart nyitni a helyén. Sajnáltam, hogy az épület  erre a sorsra jut, elkezdtem foglalkozni a hammamokkal, utánanéztem történetüknek, tanulmányoztam, hogyan működnek, aztán saját törökfürdőről kezdtem álmodozni.

A vállalkozónak 2005-ben nyílott alkalma egy Sinan által 1580-ben épített hammam megszerzésére. A Boszporusz partján álló Kilic Ali Pasa fördőt ma állványerdő övezi. Iren 2010-ben exkluzív, csak előzetes foglalás alapján igénybe vehető intézményként kívánja megnyitni ezt a törökfürdőt.     

A hammamok hagyománya a muzulmán országokban fejlődött ki, mivel az iszlám nagy figyelmet fordít a tisztaságra és a mosakodásra, emellett azonban fontos társadalmi szerepet is betöltenek. A nők és a férfiak ugyanis hosszú órákat töltenek a falaik között, pihenés közben bőven jut idő társalgásra.

Egyes fürdők, mint a Kilic Ali Pasa hammam, mecsetegyüttes részét alkotják, ez magyarázza pompás építészeti kivitelezésüket: jövedelmet kellett biztosítaniuk a vallási intézmények számára, ezért belépődíjat szedtek a vendégektől. - Különösen a nők számára volt fontos, hogy a családi körből elmehessenek a fürdőbe. Ha a férj nem tudta megfizetni legalább kéthetente egyszer kirándulásukat a hammamba, az válóok lehetett - magyarázza Nina Ergin. - Olyan fontos helyet jelentettek a múltban, mint ma egy szépségszalon vagy egy wellnessfürdő.

A menyasszonyok a hammamban találkoztak barátnőikkel az esküvő előtt, de még a szultán ágyasai és kegyencnői is elmentek a fürdőbe, hogy tisztábbá, illatosabbá és csábítóbbá tegyék magukat. A férfiak számára a törökfürdők társasági- és pihenőhelyet jelentettek - és kevésbé ártatlan gyönyörök lehetőségét is. 

II. Szelim szultán 1574-ben állítólag úgy halt meg, hogy részegen elcsúszott egy hammamban, és beverte a fejét.