Korai történelem

Az 1–6. századig a mai Kambodzsa a Thaiföldet, Malajziát, Laoszt és Dél-Vietnamot magában foglaló buddhista Funan-birodalomhoz tartozott, amely Kínával laza vazallusi függésben állt. A 6. században alakult ki a Csenla-állam, amely Észak-Kambodzsára és Dél-Laoszra terjedt ki. Ennek uralkodó vallása a hinduizmus volt.

A Khmer Birodalom (802–1431)

802-ben II. Dzsajavarman alapította a Khmer Birodalmat, amely évszázadokig a legerősebb állam volt az Indokínai-félszigeten. A korlátlan hatalmú uralkodók sorozatos hadjáratokban hatalmas területeket hódítottak meg. Az állam a 12. században, II. Szurjavarman és VII. Dszavajarman uralkodása idején érte el legnagyobb kiterjedését, ekkor hatalma kiterjedt a Maláj-félszigetre, illetve a mai Kambodzsa, Laosz, Sziám és Dél-Vietnam területére. Magas színvonalú mezőgazdasággal, illetve kézműiparral rendelkezett, és élénk kereskedelmet folytatott Indiával és Kínával. A 13. századtól belső viszályok, valamint a thai és vietnami betörések gyengítették a birodalmat, míg végül 1432-ben a khmerek feladták a fővárosukat, Angkort.

1432–1863

Angkor elfoglalása után a khmer állam áthelyezte székhelyét Phnompenbe. A thai és vietnami királyok további területeket szakítottak le az országból, végül Kambodzsa függő helyzetbe került Sziámmal (Thaiföld) szemben. 1618-ban egy sikeres felkeléssel kiűzték a sziámi helyőrséget, és rövid időre ismét független lett. Ezután azonban a Sziám és Vietnam közötti viszályok gyújtópontjába került az ország, amelyek egymást váltva uralkodtak az ország területének nagy részén. 1739-ben II. Thommo Racsa király megpróbálta visszafoglalni az elragadott területeket, de nem járt sikerrel. Ezután tovább folytatódott a Sziám és Vietnam közötti ellenségeskedés egészen a francia gyarmatosításig.

Kambodzsa a gyarmati időszakban (1863–1953)

Az ország 1863 és 1953 között az Indokína nevű francia gyarmat része volt. 1863-ban a Sziám által hatalomra juttatott király, Norordom, Franciaország védnökségét kérte. 1867-ben erről meg is állapodott a sziámi király és Franciaország. Ezért cserébe Battambang és Siem Reap tartományok is Sziám fennhatósága alá kerültek. 1906-ban ezeket visszakapta Kambodzsa egy francia–sziámi megállapodás értelmében. Ezek után mint francia gyarmat fejlődött tovább.

1941-ben Japán elfoglalta az országot, és ellenőrzése alatt tartotta egészen 1945-ig. 1945-ben Norodom Sihanouk kikiáltotta a függetlenséget, de ezután az országot ismét francia csapatok foglalták el. Végül további nyolcévnyi francia uralom és hosszú tárgyalások után 1953. november 9-én Kambodzsa függetlenné vált.

1953–1975

1955-ben Sihanouk lemondott a trónról apja javára, hogy miniszterelnök lehessen. 1960-ban apja halála után továbbra is ő maradt a miniszterelnök, de fölvette a hercegi címet is. A vietnami háború kezdete után a semlegességi politika mellett szállt síkra. 1970-ben gyógykezelés céljából Párizsba utazott, ezalatt 1970. március 18-án Lon Nol és Sziszovath Szirik Matak herceg vezetésével államcsínyt hajtottak végre. Emiatt az országban nemzeti ellenállási mozgalom bontakozott ki, és külföldi csapatok is érkeztek a felkelők segítségére, például a Viet Congtól. Emiatt Nixon elnök támadást rendelt el a Dél-Vietnammal határos Kambodzsa területén lévő Viet Cong bázisok ellen, illetve bombázták is az országot. Erre a Viet Cong katonái beljebb nyomultak az országban, ami azt tovább destabilizálta. Ez kedvezett a Vörös Khmerek mozgalmának, akik eddig főleg a hegyvidékeken birtokolták az országot, de ezután egyre inkább előrenyomultak, míg végül a kambodzsai újév napján, április 17-én bevonultak Phnompenbe.

A vörös khmerek (1975–1979)

Miután a Pol Pot vezette Vörös Khmerek bevonultak a fővárosba és kikiáltották a Demokratikus Kambodzsa nevű államot, az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdődött el.

A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket. Pol Pot az egzisztencializmus és a nyugat-európai kommunista „gondolkodók” egyik fő központjában, a párizsi Sorbonne egyetemen tanult. A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva. A kegyetlenkedések elől sokan átszöktek a thai határon.

A vietnami határ sorozatos megsértése és a vietnami kisebbség kivégzése miatt Vietnam 1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, ami a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. Pol Pot 1998-ban halt meg. Emberiesség elleni bűntetteiért soha nem vonták felelősségre.

Kambodzsai Népköztársaság (1979–1989) 1979-ben, a vietnami hadsereg bevonulása után az általuk támogatott kormány került hatalomra. A katonák gerillaharcot folytattak a hegyekbe visszahúzódott Vörös Khmerekkel. A továbbra is polgárháborúhoz hasonló állapot az 1980-as évek végétől kezdett megszűnni. Ugyanekkor tárgyalások is kezdődtek a vietnami katonák kivonulásáról, amire végül 1989-ben került sor.
Kambodzsai–vietnami megbékélési emlékmű

A modern Kambodzsa

Miután a vietnami katonák elhagyták az országot, tárgyalások kezdődtek Párizsban az ország jövőjéről. ENSZ békefenntartó csapatokat küldtek az országba, és 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. A választók 90%-a kinyilvánította a véleményét. Az első helyen Norodom Ranariddh pártja, a FUNCINPEC győzött, a második helyet a Hun Sen vezette CPP (Kambodzsai Néppárt), a harmadikat a Buddhista Liberális Párt szerezte meg. Megalakult a 120 tagú Nemzetgyűlés, amely Norodom Sihanoukot választotta királlyá, Norodom Ranariddh és Hun Sen pedig miniszterelnökök lettek. Az 1998-ban tartott választásokat a CPP nyerte, maga mögé utasítva FUNCINPEC-et és az SRP-t. Koalíciós kormány alakult, a miniszterelnök Hun Sen lett. A 2003. július 27-én tartott választások hasonló eredménnyel végződtek. Ismét Hun Sen lett a miniszterelnök, és a mai napig is ő az. 2004-ben Sihanouk király egészsége leromlott, ezért lemondott a trónról. Először úgy tűnt, hogy Norordom Ranariddh lesz az új király, de a koronázó tanács végül Norodom Sihamonit választotta Kambodzsa új királyává.