Kalin öreg kertész helyett már utódai gondozzák a berlini fal tövébe épített kis birtokot, amit egyre több túrista keres fel, hogy meghallgassák a történetét

Berlin hidegháborús megosztottságának egyik kevéssé ismert, de a különleges élményeket kereső turisták által kedvelt emléke Oszmán Kalin kertje, amely az egykori Checkpoint Charlie átkelőhely közelében található. A kertben káposzta terem, cseresznyefák és szőlőtőkék zöldellnek: az idős török férfi abban az időben "birtokolta el" a földdarabot, amikor még állt a várost megosztó, az egykori NDK által 1961-ben emelt rossz emlékű fal. A lugas népszerű célpont sok ezer olyan turista számára, akik a fal 1989-es megnyitását, majd lerombolását megelőző idők többé-kevésbé még ép emlékeit szeretnék látni.

A nemrég nyugdíjba vonult török férfinak még 1983-ban támadt az az ötlete, hogy a fal nyugati oldalán megtisztít egy törmelékkel borított földdarabot, és zöldséget termeszt rajta. Arról azonban fogalma sem volt, hogy a telek azért olyan elhanyagolt, mert valójában nem Nyugat-Berlinhez tartozik.

"Apámnak nagy szerencséje volt - mondja Kalin fia, ismertetve a ma 84 éves török történetét. - Ha nincs a fal, sohasem lett volna ilyen kertje Németországban". 

A Reuters brit hírügynökség riportja szerint a telek a második világháború utáni felosztáskor kijelölt berlini választóvonal egyik kis kiszögellésén fekszik, amelyet a fal felhúzásakor a keleti hatóságok a másik oldalon hagytak, hogy egyszerűbbé tegyék az építkezést.

Nyugat-Berlin maga is enklávénak számított, hiszen Kelet-Németország vette körül, viszont Kalin kertje Nyugat-Berlinen belül volt kelet-berlini terület. Így ez a telek a megosztott város különleges helyzetének és az újraegyesítés utáni újjászületésének egyik sajátos jelképévé vált. Annál is inkább, mivel jogi helyzetét - akárcsak a második világháború után hajléktalanok által elfoglalt berlini ingatlanokét - sohasem tisztázták egyértelműen.

Mehmet szeretné, ha telekkönyvileg is a család nevére írnák a kertet. "Ki tudja, mi lesz száz év múlva. De ha ki akarnak lakoltatni innen, ugyanúgy harcolni fogok, mint apám tette" - fogadkozik.

1983-ban Kalin megtisztította a fal mellett fekvő telket, hagymát ültetett a földbe, ám egy napon megjelentek a keletnémet határőrök, és megpróbálták elkergetni kertjéből a korábbi építőmunkást. "Ő azonban közölte az egyenruhásokkal, hogy ez a földdarab az ő szemében Isten ajándéka, és elküldte őket - meséli Mehmet. - Két hét múlva a túloldalról két katona és egy tiszt érkezett, ekkor már Kalasnyikovval felfegyverezve. Azt gyanítva, hogy Kalin nyugati kém vagy a Keletről szökni próbálókat segítheti, kérdéseket tettek fel neki".

Kalin azonban feldühödött, a kelet-berlini tisztet török káromkodással szamárfinak titulálta, és amikor iratait kérték, a lábuk elé dobta személyi igazolványát: "Ezt maguknak! Ez csak egy papírdarab. Beszéljünk emberi módon!". 

Végül a keletnémetek Mehmet beszámolója szerint azt mondták Kalinnak, hogy "maradhat, amíg nem próbálja magasabbra emelni a kerítést, mint a fal". Később pedig össze is barátkoztak. "Apám bort és süteményt küldött nekik minden évben" - idézi fel a fiú.
   

Drótkerítés veszi körül    
    
  

Amikor a fal megszűnt, Kalin kiterjesztette a lugast, nem sokkal később azonban csaknem elvesztette, amikor a telek a központi Mitte kerület része lett, és a hatóságok rá akarták tenni a kezüket. Később a szomszédos, baloldali vezetésű Kreuzberg kerülethez került, amelynek hasznot is hajt: naponként vagy száz turista keresi fel nyáron. Mehmet azt reméli, hogy a kert egy napon felkerül a nevezetességek hivatalos listájára.

A 350 négyzetméteres ingatlan ma már számos helyi utazási iroda listáján szerepel. "Valóságos intézménnyé vált" - közölte a brit hírügynökséggel Jörg Flahmig, Kreuzberg polgármesterének szóvivője, hozzátéve: "nem tartozik Berlin világhírű látványosságai közé, de az egykor megosztott város nagyon különleges, sajátos arculatát érzékelteti". 

A látogatók autóbuszokon, kerékpáron és gyalog is érkeznek, hogy megtekintsék a zöldellő kertet, ahol gyakran ott üldögél az idős Kalin is, bár a munkát ma már családjának fiatalabb tagjai végzik helyette. A telket drótkerítés veszi körül, akárcsak a rajta álló építményt, amely mára kétszintes hétvégi házzá nőtte ki magát. Kis erkélye nyugat felé néz. 

Óriási az ellentét a kis telek és a fal lebontása óta Berlin központjában épült sokmillió eurós fényes új épületek között. Noha az ingatlanosok becslése szerint a telek 100 ezer eurónál (27 millió forintnál) is többet ér, a Kalin-család eddig minden vételi ajánlatot elutasított. "Mindig nemet mondtunk. Ha eladná, apám egy hónapon belül belehalna, olyan lenne, mintha magát bocsátaná áruba. Számunkra pedig ez a kert olyan, mintha Törökországban lennénk itt Berlinben" - magyarázza Mehmet.

Kalin 1925-ben született egy anatóliai faluban, 1964-ben vándorolt ki Ausztriába, hat évvel később tovább ment Németország déli részébe, végül 1980-ben Berlinben telepedett le. Németország lakosságának mintegy 3 százaléka török, javarészük az 1960-as évek idején, a "német gazdasági csoda" idején érkezett az országba.

A fal építésekor a keletnémet hatóságok számos épületet leromboltak, az újraegyesítés után az ennek fejében biztosított kártérítést sokan elégtelennek minősítették, és tulajdonuk visszaszolgáltatását követelik. Több mint 4000 kártérítési kérelmet nyújtottak be a berlini fal területére vonatkozólag, 147-et máig sem bíráltak el, de a Kalin-család azt mondja, ez a vita nem érinti őket.

Azt azonban nem tudni, hogy a családnak sikerül-e valaha is megszereznie az állam beleegyezését ahhoz, hogy megtartsa az idős török kertész hagyatékát. A polgármester szóvivője szerint azonban senki sem akarja megszüntetni Kalin kertjét. "Része az újraegyesítési területnek, és ma már a város szövetéhez tartozik" - bizonygatta Jörg Flahmig.