A Rippel-fivérek imádják a veszélyt

Ázsiában a szupertesók

Rippel Feri és Viktor 20 éve járják a világot. Közösen hódítják meg idegborzoló mutatványaikkal a színpadokat. Mesélnivalójuk van bőven, hiszen az életben is szeretik a veszélyes helyzeteket. Tájfuncsata Tajvanon, cápavész a Bahamákon és isteni vacsorák Szingapúrban, a rágógumi nélküli városállamban.

Imádják a veszélyt

Szívesen utazunk a távol-keleti országokba, Hongkongba, Thaiföldre vagy Szingapúrba – mondja Rippel Feri. – Múlt évben például, amikor Tajvanon voltunk, a tájfun pont akkor söpört végig a térségen. Ilyenkor minden normális ember valami biztonságos menedéket keres, nem úgy, mint mi. Viktorral kiszaladtunk a tomboló viharba, hogy kamerával és fényképezőgéppel megörökítsük az utókor számára. Mellettünk ott magasodott a Taipei101, a világ legmagasabb épülete, amely nagyon fura hangokat adott ki. Utólag belátjuk, hogy őrültség volt, amit csináltunk, de rettentően élveztük. Bűn lett volna kihagyni életünk egyik legemlékezetesebb kalandját! Ki tudja miért, de sokszor akaratunk ellenére is belecsöppenünk veszélyes helyzetekbe. A Bahamákon, amikor a tengerben búvárkodtunk egy cáparaj kezdett el körözni körülöttünk. Nagy szerencsénkre épp jókor száguldott arra valaki egy motorcsónakkal, amely közeledése elzavarta őket a „fincsi Rippel husi vacsitól” – meséli nevetve Feri.

Hosszú az út Szingapúrig

Szingapúrban egy teljes hónapot töltöttünk – kezdi Feri a szingapúri élménybeszámolót. – Az egyik legnagyobb bank meghívására utazhattunk a Malajziához közel eső országba, ahol egy jótékonysági gálaest fellépő vendégei voltunk. Budapestről indultunk repülővel Amszterdamba, majd ott egy átszállással közvetlenül Szingapúrban landoltunk. A szervezetet nagyon megviseli az időeltolódás és az, hogy míg itthon dühöngött a tél, ott már 35 fok volt. Amikor megérkeztünk az első utunk a szállodába vezetett, ahol kipihentük a hosszú út fáradalmait.

Pláza paradicsom

Ami nagyon megfogott minket ebben a térségben az a hihetetlen kedvesség, amellyel az odalátogatókat a helyiek fogadják. A próba és az előadás mellett sikerült időt szakítanunk arra, hogy felfedezőutat is tegyünk. Szingapúr legnagyobb része síkság, és csak pár szigethegy emelkedik a felszínén. Ezek közül a legmagasabb a Bukit Timah nevű domb. A szervezők is sok programmal leptek meg minket, ám mi jobban szeretünk külön utakon járni, és a saját fejünk, orrunk után menni. A felhőkarcolók mellett gyarmati időket idéző házacskák hangulatos éttermekké, szórakozóhelyekké alakultak. A város templomainak és nevezetességeinek megtekintése után azonnal elindultunk az „őslakosok” által lakott területre, mert ott lehet a legtöbbet megtudni az életükről. Feltétlenül el kell menni a bevásárlóközpontok utcájába, ahol egymás mellett több mint 50 nagy Pláza található. Azonban az uraknak nem árt az óvatosság: ha párjuk egyszer belekezd a vásárlásba, nem lesz könnyű innen elcsalogatni!

Tilos a rágógumi

Ha városnézésről van szó, mi mindig a „lábtaxit” választjuk. Ha elfáradunk, akkor megkeressük a lehető legegyszerűbb helyi buszt, vagy metrójáratot, amely visszavisz minket a szállodába. Azonban nem árt odafigyelni, mert Szingapúr a büntetések országa is. A legkisebb kihágásért is szigorúan megbüntetnek. Rágógumit például sehol sem lehet kapni, sőt az országba tilos behozni. Ha valaki eldob egy szemetet, az kb. 200 dollár bírságra számíthat – figyelmeztet Feri. - Ha rendesen viselkednek, a helyiek nem bántják a turistákat, kifejezetten kedvelik őket. Minden látogatónak tiszteletben kell tartania, hogy a szingapúriak vannak otthon, az ő szabályaikhoz kell alkalmazkodni. A közlekedés nem jelentett problémát, mivel egy kis helyismerettel sehol sem lehet eltévedni. Az utazásaink során sokszor készítünk filmet. Természetesen Szingapúrban is filmeztünk, és reméljük, a többi filmünkkel együtt egyszer a tévénézőknek is megmutathatjuk majd.

Mindent kipróbálunk, amit elénk tesznek

Az éjszakai élet remek, főleg a Clark Quay környéke, amely egy szórakoztató negyed. Bárok, diszkók, éttermek, mindez nyitva egészen hajnali 2-ig! – lelkendezik Feri. - Az itt dolgozó emberek nagyon kedvesek, a sok turista már nem annyira. Sajnos azt hiszik, hogy ha már eljöttek otthonról egy idegen országba, ott mindenki úgy ugrál, ahogy ők fütyülnek. Viktorral elkülönültünk a sok hangos, részeg és ordítozó embertől, mert ugye kulturáltan is lehet mulatni! Emellett nagyon hálás vendégek is vagyunk, mindent kipróbálunk, amit elénk tesznek. Édesapánk nevelte belénk, hogy bárhol járunk, minden nemzet ételét kóstoljuk meg. Aki szereti a kínai, az indiai, a maláj vagy az indonéz konyha fűszeres, szárnyasokból és tengeri állatokból készült ételeit, annak a szingapúri ételek is ízlenek majd. Aki kicsit finnyásabb, az biztos talál majd az európai ízlésvilág szerint készült fogásokat is.

Készül az újabb világrekord

Idáig hat világrekordot állítottunk fel különböző helyszíneken. Mivel Magyarországon érezzük igazán otthon magunkat, ezért ez alkalommal is Budapesten készülünk immár a hetedik világcsúcsunk felállítására. Nagy erővel dolgozunk azért, hogy idén nyáron az újabb vállalásunkat is sikerre vigyük. A készülő produkcióról a www.rippel.hu weboldalunkon rövidesen még több információt elárulunk!

Forrás: Sztárutazás.hu